Egy váratlan találkozás, egy utolsó mosoly, egy örökre szívbe vésett köszöntés – így lett különösen emlékezetes néhány magyar zarándok számára 2025 Húsvétja a Vatikánban. A Szentatya halála előtti utolsó napokban még egyszer, utoljára köszöntötte magyarul honfitársainkat. A Vatican Newsnak adott villáminterjúban Lantos Krisztina, a Római Magyar Akadémia igazgatója idézte fel a felejthetetlen pillanatot.

Nagyszombat este, a húsvéti vigília szertartás előtt a Vatikánban a Szent Márta-ház és a Szent Péter bazilika közt váratlanul – gondviselésszerűen – egy magyar csoport találkozott Ferenc pápával. Lantos Krisztina, a Római Magyar Akadémia igazgatója, Törő András atya, a Pápai Magyar Intézet rektora, valamint Tomán Zoltán atya, az Államtitkárság magyar ügyekért felelős tagja és két fiatal zarándok éppen arra vártak, hogy beléphessenek a bazilikába, amikor Zoltán atya váratlan szavakkal fordult hozzájuk.

„Zoltán atyával együtt szerettünk volna belépni a bazilikába. Mindnyájunkat érdekelt, hogy hogyan van a Szentatya. Zoltán atya váratlanul azt mondta, hogy „kérdezzétek meg Tőle”.

Először azt hittük, hogy viccel, s aztán azt mondta, hogy „forduljatok meg, mert ott jön mögöttetek a Szentatya”

–  mesélte Lantos Krisztina.

Hozzátette, ez egy nagyon különleges kegyelmi pillanat volt, mert a Vatikán teljesen kihalt volt, még egy őrt sem láttak, és egyszerre csak megjelent előttük a Szentatya, akit a tolókocsijában toltak. Az Imádság kapuján jött ki a bazilikából és tartott hazafelé, az éppen vele szemben levő Szent Márta-házba. Lantos Krisztina elmondta, azért, mert elpróbálták, hogyan tud feljutni a loggiára a másnapi Urbi et Orbi áldáshoz.

„Olyan volt, mintha megállt volna az idő. Néma csend volt és mi ott álltunk és vártuk, hogy közeledjen a Szentatya. Egymásra néztünk, és föl is merült bennünk, hogy csináljunk-e fotót, de hála Istennek, nem csináltunk fotót, mert ez egy olyan csodálatos emlék maradt, ahogy egyre csak közeledett és mi vártuk őt. Ő jött felénk, nem mi mentünk őhozzá. Hivatalos munka nélkül, csak úgy, egy váratlan találkozás, éppen Nagyszombaton, az esti Vigília-szertartás előtt!” – mondta.

„A Szentatya a zsebéből cukrot vett elő, odaadta a fiúknak. Zoltán atya mondta neki, hogy Magyarországról jöttek ezek a családok és hogy ők magyar hívek, mennek a szentmisére.

A Szentatya pedig, ahogy szokta, azzal a barátságos hangjával azt mondta: Isten hozta! Mindig így köszönt nekem, amikor találkoztam vele és úgy hallottam más magyaroktól is, hogy rögtön magyarra váltott, rögtön elmondta, hogy Isten hozott!

Kedvesen ránk mosolygott, látszott, hogy fáradt, intett, majd bement a Szent Márta-házba.

Mi csak ott álltunk, egy olyan csodálatos emlékkel, amiről még nem tudtuk, hogy ez egy ilyen örök emlék lesz számunkra, mert aztán két nap múlva „elment tőlünk”.

Úgyhogy nekünk egy olyan ajándékot adott az utolsó pillanataiban, amitől az egész nagyszombati szertartás más értelmet nyert és egy csodálatos benső nyugalom, várakozás jött el. Úgy hiszem, egy kicsit meg is újultunk a hitünkben, hogy ilyen ajándékot kaptunk”

– emlékezett vissza.

Forrás: Facebook/Vatican News
Címlapkép: Facebook/Vatican News