Európa történelmének talán legmélyebb válságát éli – állítja a Magyar Nemzetnek adott nagyinterjújában Schmidt Mária, aki szerint a kontinens ma nem rendelkezik világos küldetéstudattal, és ennek hiányában eltűntek a karizmatikus politikusok is. A történészprofesszor szerint míg korábban olyan vezetők határozták meg Európa arculatát, mint De Gaulle, Kohl vagy Thatcher, mára jelentéktelen, bizonytalan és identitásukat vesztett szereplők töltik be a vezetői pozíciókat. A mai elitek nem tudják, mit kellene tenniük, Európa „megrendült önmagában”.

Ezt a zavarodottságot tükrözi az is, hogy nincsen egyértelmű vezető, aki képviselni tudná a kontinens érdekeit. A külpolitikát nem közös hatáskörként gyakorló Európai Uniónak van ugyan külügyi képviselője, de ez is csak tovább bonyolítja a helyzetet. Németország vezető szerepe megrendült, Franciaország politikailag bénult, a brit elit pedig botrányokba fullad – sorolja Schmidt Mária. Szerinte ezek a nagy múltú országok mára „kormányozhatatlanok” lettek, elvesztették politikai stabilitásukat.

Jurisztokrácia és demokráciadeficit

Az európai demokráciák működésének egyik legaggasztóbb tünetét a bírói túlhatalomban látja. A „jurisztokrácia” – azaz a politikai döntések bírósági úton történő felülírása – alapjaiban kérdőjelezi meg a demokrácia működését. Ahelyett, hogy a választott képviselők döntenének közéleti kérdésekben, egyre több ügy kerül a bíróságokra, amelyek politikai szerepet kezdenek betölteni.

Ennek veszélye, hogy megfosztja a polgárokat a valódi demokratikus választás lehetőségétől.

A legitimitás nem a jogi döntésekből, hanem a társadalmi támogatottságból ered – hangsúlyozza.

A migráció mint önként vállalt csapda

A migráció kezelése Schmidt szerint nemcsak politikai, hanem civilizációs tévedés is volt. A nyugat-európai országok a saját történelmük bűneiből vezeklést akartak fabrikálni, de ehelyett egy működésképtelen, szervezett és finanszírozott migrációs rendszert hoztak létre. Az európai elit saját múltját – a gyarmatosítást és a fasizmust – akarta erkölcsi engeszteléssel „megváltani”, miközben a kommunizmusért nem éreztek felelősséget. A morális póz mögött valójában munkaerőhiány és demográfiai válság húzódott meg: a jóléti társadalmakban nem volt elég gyerek, és a fiatalok sem akartak dolgozni.

Schmidt szerint

nem humanitárius megfontolás vezérelte a migrációt, hanem a gazdasági szükség.

A beáramló emberek többsége pedig nem kívánt beilleszkedni, hanem saját kultúráját hozta magával, amit fanatikusan védelmez. A demográfiai viszonyok miatt várható, hogy több országban többségbe kerülnek ezek a közösségek – ami Európa önfelszámolását eredményezheti.

Tudatipar és propagandaháború

A migrációval kapcsolatos diskurzus is jól mutatja, hogyan szorította háttérbe a pluralizmust a balliberális tudatipar. Schmidt szerint a nyugat-európai sajtó, különösen Németországban, nem tűr meg más nézőpontokat: a média és az akadémiai világ is a balos-zöld ideológia foglya lett. Ahelyett, hogy a sajtó feladatát betöltve kontrollálná a hatalmat, inkább annak kiszolgálójává vált, sőt, gyakran bagatellizálja a migrációs bűncselekményeket vagy eltereli a figyelmet.

A dezinformációs háborúban nem csak az orosz vagy a putyini propaganda érhető tetten – hangsúlyozza Schmidt. Az ukrán fél is aktívan használ megtévesztést, miközben a nyugati médiagépezet kritikátlanul átvette az ukrán narratívát. Példaként említi a brit hírszerzés híreit Putyin betegségéről vagy a háborús hírek manipulált tálalását.

Az orosz–ukrán háború mint európai csapda

A történész szerint az orosz–ukrán háború „csapdahelyzet” Európa számára. A kontinens már eddig is három döntő hibát követett el: a migrációs válság kezelése, a Covid-politikák és most a háború támogatása. Schmidt szerint Donald Trump már jelezte, hogy ez nem az ő háborúja, és kísérletet tett volna a befejezésére, de az európai vezetők ehelyett tovább vitték a konfliktust – immár Amerika nélkül.

Ez stratégiai hiba, amely oda vezet, hogy Európa egyszerre kerül szembe Amerikával, Oroszországgal, sőt potenciálisan Kínával is.

Kétséges, hogy Európa egyedül képes lenne gazdaságilag és katonailag fenntartani egy ilyen konfliktust. Schmidt azt is megkérdőjelezi, honnan lesz energia, nyersanyag és munkaerő a hadiipar beindításához, illetve hogyan lehet ezeket pótolni, ha közben a NATO és az USA érdekei is más irányba mutatnak. Úgy látja, ha az USA, Oroszország és Kína egymással megegyezik, Európa teljesen kiszorulhat a globális döntéshozatalból.

Ukrajna EU-csatlakozása: illúziók és veszélyek

Az ukrán uniós csatlakozást két veszélyes illúzió vezérli Schmidt szerint. Az egyik: Ukrajna zsoldoshadseregként szolgál majd az EU védelmében, ha az USA kivonul. A másik: az uniós újjáépítésből majd az európai cégek profitálnak. Mindkettőt hamis reménynek tartja. Szerinte Ukrajna fegyveres ereje inkább provokációs tényező, mint védelmi garancia. Az újjáépítési szerződéseket pedig már amerikai cégek kötötték meg, a földeket is külföldiek vásárolták fel.

A jelenlegi európai elit alkalmatlan

Schmidt Mária szerint az európai politikai elit teljesítménye értékelhetetlen. Von der Leyen, Macron, Scholz – egyikükhöz sem kötődik pozitív vízió, sem eredmény.

Múltjukat hibásan értelmezik, jelenükben sodródnak, jövőképük nincs.

Ez az elit nem vezeti Európát, csak működteti a brüsszeli bürokráciát. Eközben a szólásszabadság is visszaszorul: Angliában és Németországban politikai indíttatású letartóztatások, megfigyelések történnek, az AfD politikusait vegzálják – miközben az ellenzéki álláspontokat elhallgattatják.

Magyarország és a hazai politikai helyzet

A magyar belpolitikát illetően Schmidt szerint

a Tisza Párt jelensége inkább médiaépítkezés, mint valós politikai alternatíva.

Magyar Pétert egy „valóságshow-szereplőként” jellemzi, aki minden nap produkál valamit, de semmilyen programot vagy koncepciót nem mutat be. Virtuális támogatottsága kérdéses a valóságban, ráadásul mögötte sem világosak a pénzügyi források vagy politikai szándékok.

Az ellenzéki térfél teljesen összeomlott:

a Momentum megszűnt, Gyurcsány politikailag eltűnt, és a hagyományos baloldali pártok szétmorzsolódtak. A kormányzati oldalon persze tapasztalható a hosszú kormányzás okozta fáradtság, de Schmidt szerint a társadalom által felépített „nagyon jó ország” még mindig stabil alapokat kínál. Az emberekben benne van a munka, a teljesítmény, és erre lehet építeni.

A generációváltás kérdése

Egyre több fiatal nő fel úgy, hogy mást sem látott, mint hogy Orbán Viktor a miniszterelnök. Ez természetesen generálhat egyfajta vágyat a változásra, de ezek az érzések többnyire felszíni reflexek, amelyek ritkán válnak valódi politikai erővé automatikusan. A választók többsége komoly helyzetekben megfontoltan dönt, különösen egy olyan világban, ahol háború zajlik a szomszédban, a Közel-Kelet ismét lángokban áll, és a brüsszeli elit a NATO és Oroszország közti háborús eszkaláció felé sodródik. Németország ma már Európa legnagyobb hadseregét építené – ilyen körülmények között különösen fontos a józanság és a stabilitás.

A jelenlegi helyzet nem kísérletezésre, hanem a meglévő értékek megőrzésére és védelmére késztet.

Most minden eddiginél nagyobb a tét -hangsúlyozza Schmidt Mária.

A hosszú kormányzás természetes velejárója, hogy idővel megjelenik valamiféle elégedetlenség. Ez önmagában nem rendkívüli. De

ha valódi politikai kihívóról beszélünk, akkor elvárható lenne, hogy világos elképzelései legyenek a jövőről.

Tudni szeretnénk, milyen irányba menne tovább az ország, idomulna-e a németek és az ukránok által erőltetett irányvonalhoz, miként viszonyulna a valóságtól elrugaszkodott ideológiákhoz, például a gender- vagy woke-eszmékhez. Milyen adópolitikát tervez? Milyen társadalomképet képvisel? Ezekről ma semmit nem tudunk. Márpedig mindenkinek felelőssége, hogy mérlegelje: milyen jövő felé akarjuk vezetni az országot – mondta a történész.

Vagyon, szerénység és politikai morál

Az interjú végén Schmidt röviden reflektál azokra a támadásokra, amelyek a politikusok és közszereplők életvitelét célozzák. Elismeri, hogy az ellenzék számára kapóra jönnek azok a történetek és képek, amelyek kormánypárti szereplők feltűnően fényűző életviteléről szólnak. Ez valóban erodálhatja a társadalmi bizalmat. Ám nem vagyunk egyformák – és ez nemcsak világnézetben, hanem értékrendben is megmutatkozik. Én biztosan nem költenék el vagyonokat drága táskákra.

A szerénység, a mértéktartás nemcsak erkölcsi, hanem politikai kérdés is

– jelentette ki Schmidt Mária.

A Fideszen belül is egyre többen látják: a szerénységre való törekvés nem gyengeség, hanem erő.

Mindenkinek van miért szerényebbnek lennie

– és ezzel nemcsak a közélet hitelét, hanem a közösség bizalmát is meg lehet őrizni, zárta a beszélgetést a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

Címlapkép: Schmidt Mária – Fotó: Csudai Sándor / Facebook – Schmidt Mária