Emberre veszélyes új halálos kórt is terjeszthetnek.
Nem véletlenül lövik ki Siófok-Sóstó belterületi részén a ragadozókat az arra illetékes vadásztársaság szakemberei. A kilövésre ítélt, belterületen lévő vörös róka faj, valamint az aranysakál veszélyes, halálos betegséget terjeszt. Az apró, mindössze 2-4 milliméter hosszú galandféreg már emberéletet is követelt Somogy vármegyében.
Somogy vármegye egyes részei az ország legfertőzöttebb területei közé tartoznak. Hazánkban napjainkig 45 betegben diagnosztizálták alveoláris echnicoccosist vagyis olyan humán galandférgességet, amelynek a terjesztése például a vörös róka fajhoz köthető. 29 beteg az elmúlt 5 évben került be az ellátórendszerbe, 4 beteg pedig elhunyt.
Külső-Somogy Balatonhoz közeli területe, valamint a Drávasík olyan járványtani gócpont, ahol a ragadozók echinococcus-fertőzöttsége kiemelkedik a Dél-Dunántúlra jellemző átlagból – írta tanulmányában a MATE Kaposvári Campus Egy Egészség Munkacsoportja. Kutatásuk célja az emberi parazitás megbetegedések hátterében álló, a természeti környezetben megfigyelhető járványtani folyamatok tanulmányozása volt a Dél-Dunántúl régióban.
– Nincs helye sem a rókának, sem a sakálnak lakott területen. Az alveoláris echnicoccosis egy élet végéig tartó, gyógyíthatatlan betegség, amely előbb vagy utóbb halálhoz vezet. Nagyjából 25–30 éve jelent meg Magyarországon északról, a Duna-Ipoly felől – mondta dr. Sugár László István, a Kaposvári Egyetem Agrár- és Környezettudományi Karának professor emeritusa, aki a vadon élő állatfajok betegségeivel kapcsolatosan végezte kutatói munkáját. Mint mondta, a rókák és az aranysakálok egyformán veszélyesek, mivel mindketten fertőzött pocokféléket fogyasztanak, így hordozóivá válnak a kórokozónak.
– Elvileg megvan az esélye, hogy valaki erdei gombaszedés közben, vagy akár a saját kertjében fertőződik meg – például mosatlan gombával, szamócával vagy más terménnyel. A peték a növény felületén megtapadva jutnak a szervezetbe, és ott májelváltozást okoznak, amit sokszor csak későn vesznek észre
– mondta a professzor.
A parazita végleges gazdái kutyafélék, így a róka, az aranysakál vagy éppen maga a kutya is. Ezekben a fajokban a vékonybélben élnek a kifejlett férgek, amelyek petéi a gazda bélsarával kerülnek a környezetbe. A peték a környezeti hatásokkal szemben viszonylag ellenállóak.
Fagytűrőek, a telet átvészelik, viszont a 20 fok fölötti hőmérsékleten csak egy-két napig élnek a peték, ha kikerülnek az ürülékkel – mondta dr. Sugár László István.
A kórokozó fejlődési ciklusához egy másik gazda, az úgynevezett köztigazda is szükséges, amely a peték felvételével fertőződik és a gazdatest belső szerveiben, főként a májában alakul ki az a fertőző lárva, amelyet elfogyasztva a kutyaféle végleges gazda megfertőződik. A köztigazda szerepét pockok töltik be. A petékkel szennyezett mosatlan zöldségek, gyümölcsök elfogyasztásával az ember is képes megfertőződni. Ilyenkor rosszindulatú daganatra emlékeztető elváltozás alakul ki az ember májában, mely lassan fejlődve, évek alatt vezet májelégtelenséghez, illetve gyógykezelés hiányában a beteg halálához.
A kutatás azt is igazolta, hogy az aranysakál és a vörös róka együttes jelenléte felerősíti a járványtani kockázatot, mert a két faj eltérően, egymást kiegészítve járul hozzá a környezet petékkel való szennyeződéséhez.
A róka és a sakál esetében is bizonyított, hogy a süldők, vagyis az egy évnél fiatalabb egyedek közt fordul elő a legnagyobb arányban – mutatott rá a professzor.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy az emberközeli példányok sokkal több, bélben élő parazitát hordoznak, és nagyobb valószínűséggel fordul elő bennük az Echinococcus multilocularis galandféreg.
Borítókép: Veszélyes fertőzés hordozója lehet a róka
Forrás: Freepik-com
