Az előző részekben kísérletet tettünk az egészséges táplálkozással kapcsolatos kérdések megválaszolására és bemutattuk a kalória számolás módszerét, mint a testsúlycsökkentés egyik módját. Ígéretünkhöz híven most más lehetőséget veszünk górcső alá, valamint egy tévhitet is eloszlatunk.
Tudományosan bizonyított tény, hogy azok, akik úgy próbálnak testsúlyt csökkenteni, hogy feljegyzést készítenek az elfogyasztott élelmiszerről, átlagosan kétszer olyan sikeresen fogynak. Sőt, ugyanaz a személy, ha összeírja, mit fogyasztott, sikeresebb lesz a fogyókúrájában, mint dokumentálás nélkül. Magyarán mondva: pusztán az, hogy leírjuk, mit ettünk egy adott időszak alatt, arra sarkall bennünket, hogy kevesebbet együnk!
Ezt pedig összeköthetjük egy újonnan javasolt módszerrel. Akár összeírva, akár nem, arra azért általában emlékszünk, hogy mit ettünk az eltelt 24, de az is lehet, hogy 48 órában. Ezt kapcsoljuk össze a naponta – lehetőség szerint – ugyanolyan körülmények (ugyanabban az időben, állapotban) végzett testsúlyméréssel.
Ha egyik napról a másikra akár pár dekagrammnyi csökkenést észleltünk, akkor az elmúlt 24-48 órában annyit ettünk, amitől fogytunk és hasonló testmozgás mellett a későbbiekben is fogyni fogunk. És persze fordítva.
Ha nőtt a súlyunk, nincs apelláta. Túl sokat ettünk az adott időszak mozgásával összefüggő valós szükségletünkhöz képest. Magyarul ezért híztunk, s ha így folytatjuk, biztos nem fogunk fogyni.
Ezért a tanácsom igen egyszerű, aki nem akar kalóriákat számolgatni, összetevőket méregetni, energiaegyensúlyt számolni, tegye az alábbiakat. Ha megvan az elhatározás, kezdje testsúlyméréssel, ezt írja fel, s minden nap ugyanakkor mérje meg testsúlyát. Közben figyeljen arra mit és mennyit evett, s így pár hét alatt pontosan tudni fogja, mennyi étel bevitelével csökken a testsúlya. Ismétlem:
a cél a heti fél-egy kilogramm fogyás.
És mivel az étkezés örömforrás is ennél a módszernél nyugodtan beiktathatunk étkezési ünnepnapokat. Ilyenkor lehetnek olyan étkezések, amikor kicsit többet eszünk, bűntudat nélkül nőhet a súlyunk, majd egy másik napon kompenzálunk. A cél ugyanis nem a folyamatos testsúlycsökkentés, hanem hosszú távon gondolkodva célzott időszak, mondjuk, egy hét alatt legyen kevesebb a súlyunk.
És persze az sem mindegy, mit iszunk.
A víz és a tea (persze cukor vagy méz nélkül) kivételével minden italnak van kalóriatartalma (Jó, a zéró kalóriatartalmúaknak nem sok, de azok túlzott fogyasztását más miatt nem ajánljuk, l. korábbi cikkeinket). Azt, hogy a kóla hizlal (fél liter 220 kalória) mindenki tudja, de hogy az almalé jobban (230 kalória ugyanannyi mennyiségre), azon lehet, hogy csodálkozunk.
Ugyanígy hizlalnak az alkoholos italok is. A sör megintcsak közismert, egy korsó 210-200 kalória, de fél liter bor kalóriatartalma ennek duplája, és a tömény szeszes italok egységnyi kalóriatartalma a legmagasabb!
És végezetül oszlassunk el egy tévhitet. Nem igaz, hogy kötelező naponta háromszor étkezni… Az, hogy ötször vagy még többször kötelező lenne enni, egyszerűen ostobaság (kivétel persze az intenzifikált inzulinkezelésre szoruló diabeteses betegek, de ez egy másik történet).
Sokan tekintik kőbe vésettnek, hogy napi háromszori étkezésre van szükségünk, sőt még a napirendüket is ehhez igazítják, pedig ez a szokás meglepően új.
Amíg nem voltak hűtőszekrények és bevásárlóközpontok, akkor ettünk, amikor az étel elérhető volt – a történelem nagy részében, bizony, naponta egyszer vagy kétszer.
A különféle tanulmányok azt mutatják, hogy az éhség gyakran pszichés eredetű. Ha dél van, azt gondoljuk, ennünk kell, az étel látványa – akár fényképen is – éhségérzetet kelt, és ha valaki elé sokszor kerül étel, annál többet eszik…
Vagyis nem kötelező minden főétkezést betartani, akkor kell enni, amikor valóban éhesek vagyunk és ilyenkor is lehet pár órával halasztani az étkezést. Ettől az égvilágon semmi bajunk nem lesz, cserébe még elégetünk jó pár kalóriát és az étel is jobban fog esni.
A hivatkozott tanulmányok a szerzőnél elérhetőek.
Borítókép: Fogyni nem könnyű
Forrás: Pexels.com
