Szeressük egymást, emberek! – hirdeti a hordószónok, aki a neve szerint magyar. Keblére ölelne mindenkit, akit Magyar Péternek neveznek, mást meg nemigen. Mert annyi benne a szeretet, mint lyukas lufiban a levegő.

A Nagy Ember egymilliót lépett. Kérdés persze, hogy ebből mennyi lehetett a helybenjárás, mondjuk egy autó hátsó ülésén terpeszkedve, de ne legyünk kétkedők, fogadjuk el, hogy megvolt az a milliócska. Forintban is, mert a magyarnak mondott Péter – erről korábban, a Petya, az aranyat lépő (lány) lény című írásomban már megemlékeztem – köz helyett magánkinccsé tette a lépéseit is.

Mindegy, a Nagy Ember gyalogolt és menet közben pénzt tarhált, de ez így van rendjén. Jó cél érdekében tette, önmaga és pártja  (ami szintén ő maga) akcióinak támogatására, no meg azért, mert a lépésenkénti 1000 Ft kitesz egymilliárdot, mivel pedig senki nem tudja ellenőrizni a vevők számát, így a befolyt összeget sem.

Jöhet a lé külföldről, majd azt lehet mondani, hogy az nem külföldi támogatás, hanem Petya lépésenként összeizzadt suskája.

Persze nyilvánosan más volt a hosszú menetelés célja, a béke és a nemzeti összefogás megteremtése. Mert erre éppen ő alkalmas, naná, hogy! Hiszen mást sem tesz, amióta színre lépett, mint hirdeti a békét és a nemzeti összefogást. Békét és összefogást akart a családjában is, ezért abuzálta rendszeresen a feleségét, ennek érdekében – ő maga mondta, hogy így van – vette fel titokban az asszonnyal kiprovokált, amúgy semmire sem használható beszélgetését,

az összefogás és béke jegyében jelentette fel a feleségét az ügyészségen.

Mert ez a természetes, egy férj legyen békeszerető és ennek kézzel fogható megnyilvánulása, hogy időnként különböző tárgyakkal, alkalmanként nadrágszíjjal dobálja meg a nőt.

Békét hirdetett és hirdet minden alkalommal, ahányszor csak a nyilvánosság elé áll. Persze követőit büdösnek, agyhalott zombinak és még sok más szépséggel megáldottnak tartja, de becsületére legyen mondva, hogy csak titokban. Arról igazán nem tehet, hogy környezete állandó hangfelvételre beállított mobilokban és diktafonokban gazdag társaság és a Főnit majmolva kötelességének tartja, hogy maga is titkos felvételeket készítsen.

A béke szolgálatában uszítja szektáját újságírókra, templomból kijövő hívekre, kávézókra, kórházakra, gyermekvédelmi intézményekre, meg ki tudja még, mi vagy ki mindenkire. Persze, hogy a béke a célja, hogy a fenébe ne! És a nemzeti összefogás, bármi áron. Csak sajnos ezekkel, akik egykor kamu állásokba nyomták be és milliókkal tömték ki a zsebét, na ezekkel nem lehet összefogni nemzetileg.

Jót tettek vele? Igen, és ez bosszúért kiált!

Mit is mondott John Bonaventura Pendragon, amikor megtudta, hogy nője megszökött a szeretőjével és magával vitte a családi ékszereket? Ezt: Minden jótett elveszi méltó büntetését. Magyarnak mondott Péter is eszerint cselekszik:

a Fidesz-kormány jót tett vele, ezért bűnhődnie kell. A béke jegyében.

A béke olthatatlan vágya vezeti a Nagy Embert és csicskáit – mert még követőknek is silányak, éppen a Nagy Ember szerint. Tudják, agyhalottak és sorosisták. Az nem nagyon érthető, miért baj az, ha Soros György ölelő karjaiba vágyódnak, hiszen Petya sem tesz mást, csupán kis kerülővel, a magyarok nagy barátja, Manfred Weber közbeiktatásával. Az uniós gruppenführer pontosan azt képviseli, amit Soros, Petya meg azt szajkózza, amit Weber.

Akkor mi a baj a sorosistákkal?

Mi a baj – a nemzet egysége jegyében – mondjuk Kollár Kingával? Ugye, hogy semmi? Hiszen nem tilos örvendezni egy magyarnak azon, ami rossz a magyaroknak! Főképpen, ha – mint a boglyahajú hajadon – egyébként is szégyelli, hogy magyar. Mi a baj Gerzsenyi Gabriellával, aki akkorákat hazudik az Európai Parlamentben, mint a Himalája, közben lelkesen pártolja a magyar polgárokat segítő rezsicsökkentés felszámolását? Mi a baj Tarr Zoltánnal, aki csak egy csekélységet kér az EU vezetésétől, azt, hogy aktívan avatkozzanak bele Magyarország belügyeibe. „Apu, kitettek a csapatból, verd meg őket!”

És mi a baj azzal a Ruszin-Szendi Romulusszal, aki szerényen csak luxusvillát szeretett volna magának, aki tb-re rendelt magának szépészeti(?) beavatkozást és magyar vezérkari főnökként Ukrajnának szavazott dicsőséget? Csak azt nem tudom, hogy amikor Romulusz magyarázza a bizonyítványát, miért Rémusz bácsi meséi jutnak eszembe?

De amiért igazán sokat tett és tesz ez a Petya, az a nemzeti egység. Igaz, kissé korlátozott keretek között, amibe sem a keresztény-konzervatív, sem a balos pártok nem értendők bele, csak azok, akik Petya fanatikus követői.

Meg úgy általában a magyarság sem lehet része a valódi nemzeti egységnek, mert csak összezavarják a szép, tisz(t)a szándékokat, úgymint az ukrajnai háború folytatásának és kiterjesztésének békepárti narratívája, az LMBTQ ferdület Pride-formájú támogatása, az illegális migráció legalizálása, a gyermekvédelmi törvény eltörlése, meg lemondás szuverenitásunk egy „kis” részéről az Európai Egyesült Államok gyönyörű eszméjének szolgálatában.

Ismerős? Világ proletárjai, egyesüljetek!

Minden hatalmat a dolgozó népnek! Illetve nem is, legyünk korszerűbbek: Európa vezetői, legyen tiétek minden hatalom! Csak az én mentelmi jogom megmaradjon. Az sem baj, ha ennek fejében meg kell szavaznom, ami Magyarország számára maga a tragédia, Ukrajna gyorsított EU-tagságát, sőt ezt támogatandó még egy irányított és ellenőrizhetetlen „szavazást” is képes volt összehozni a gazdi, Weber kedvére. Jó kutya, lábhoz!

Ilyen egy nagyszerű ember, a béke és a nemzeti egység szolgálója. És igazán csak mellékkörülmény, hogy az idők folyamán „csak” a rendőröket, mentősöket, NAV munkatársat, bírákat és ügyészeket, fideszeseket és mindenki mást is megfenyegetett, amihez persze vígan csatlakoztak kimért, decens követői. Ők csak a kocsisszótár legválogatottabb kifejezéseivel illetik azokat, akik a Mesterre csúnyán merészelnek nézni, és igazán csak minden második-harmadik követő fenyegeti halállal azokat, akik nem értenek egyet vele. Mert ők igazi úriemberek és úrasszonyok – ha éppen hallgatnak.

Imé az Ember és íme, a pártja. A Tisztelet és Szabadság pártja, akik rigorózusan ragaszkodnak a hagyományokhoz. Elődjük, a Demokratikus Koalíció hagyományához. A DK minden volt, csak demokratikus soha és koalíció semmiképpen. A TISZA vezetőjéből és híveiből meg csak a tisztelet hiányzik és a szabadságot értelmezik saját diktatúrájukként.

Előre, fiúk, tovább a lenini-sztálini úton!

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke (k) szimpatizánsai között a Hõsök terén 2025. május 14-én. Az ellenzéki párt elnöke egy magyar nemzeti lobogóval és egy hátizsákkal Budapesttõl, a Szent István Bazilikától gyalog csaknem 300 kilométert tesz meg a romániai Nagyváradig.
MTI/Balogh Zoltán