A napokban egy szakmai cikk az Alkotmánybíróság összetételének politikai hátterét és az alkotmánybíró-választás rendszerét vizsgálta, történeti és összehasonlító jogi kontextusban. Bemutatta, hogy a rendszerváltás óta mindkét politikai oldalról kerültek a testületbe közéleti tapasztalattal rendelkező jelöltek, így például Sólyom László (MDF), Bihari Mihály (MSZP), Pokol Béla (FKGP), Balsai István és Salamon László (MDF, Fidesz-KDNP). Az írás idézte Sólyom László első AB elnököt, aki így fogalmazott az Alkotmánybírák talár nélkül című interjúkötetben: „Eszem ágában sincs azt mondani, hogy akkori céljaimat vagy nézeteimet megtagadtam volna. Sőt. Sohasem hoztam nyilvánosságra azt a levelet, noha többen kértek rá, amelyben bíróvá választásom után lemondtam az MDF-tagságról. Ebben azt írtam, hogy alkotmánybíróként pontosan azokért a célokért fogok küzdeni, amikért az MDF-ben harcoltam.”
Az Alkotmánybíróság hatásköre az elmúlt években jelentősen átalakult: a korábbi politikai természetű utólagos absztrakt normakontroll helyett az alkotmányjogi panaszok dominanciája következett be, ezzel a testület tevékenysége egyre inkább szakjogi fókuszúvá vált.
A cikk hivatkozik ellenzéki kritikákra, amelyek a konszenzuskényszer csökkenését bírálják, ugyanakkor a nemzetközi példák (pl. Finnország, Svédország, Hollandia, Egyesült Királyság) alapján jól érzékelhető, hogy az alkotmányos berendezkedések szerkezeti sokszínűsége a demokratikus működést önmagában nem veszélyezteti.
Az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alaptörvény 24. cikk (8) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés kétharmados többséggel választja meg, ami önmagában is biztosítja a széles politikai támogatottság szükségességét. Az Abtv. 5. §-a egyértelműen rögzíti a bírák függetlenségét, akik kizárólag az Alaptörvénynek és a törvényeknek vannak alárendelve.
Ugyanakkor a jelöltekre vonatkozó, így is szigorú alkalmassági követelményeket az Abtv. 6. § (1) bekezdése határozza meg: csak büntetlen előéletű, magyar állampolgár választható meg, aki jogász végzettséggel rendelkezik, betöltötte 45. életévét, és kiemelkedő elméleti tudású jogász vagy legalább húsz év jogi szakmai gyakorlattal bír.
Az Abtv. 6. § (4) bekezdése további összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg: nem választható meg, aki a megválasztását megelőző négy éven belül a Kormány tagja, párt vezető tisztségviselője vagy politikai felsővezető volt. Ezek a garanciák biztosítják, hogy bár a jelölteknek lehet politikai múltjuk, aktuális pártpolitikai kötődésük ne legyen, a függetlenség elvi és jogi feltételei fennálljanak.
A konszenzuskényszer eltörlése és a mandátumarányos jelölés bevezetése a demokratikus felhatalmazáson alapuló parlamenti többség döntéshozatali jogát erősíti, miközben az ellenzéki pártok részvétele továbbra sem kizárt. Ez a rendszer hatékonyabbá teszi a bíróválasztást, elkerülve a korábbi politikai patthelyzeteket, amelyek gyakran bénították a folyamatot.
A hatásköri átalakulás következtében az Alkotmánybíróság politikai szerepe csökkent, tevékenysége egyre inkább szakjogi fókuszúvá vált. Míg korábban a bárki által indítható absztrakt normakontroll révén politikai természetű vitákban is döntött, az Abtv. 24. § (1) bekezdése alapján
mára – majdnem teljes egészében – az alkotmányjogi panaszok dominanciája alakult ki, amely egyéni jogsérelmek orvoslására szolgál, és így szűkíti a politikai természetű mozgásteret.
Nemzetközi összehasonlításban többféle alkotmányos kontroll létezik. Az Egyesült Államokban az Alkotmány II. cikkének 2. szakasza szerint az elnök nevezi ki a Legfelsőbb Bíróság tagjait, a Szenátus hozzájárulásával; itt a politikai háttér nyíltan befolyásolja a döntéseket. Jelenleg a konzervatív többség dominál az amerikai Legfelsőbb Bíróság legutóbbi döntései alapján.
A liberálisok nem meglepő módon sorozatosan támadják a konzervatív többségű, az alkotmánybíróság szerepét is betöltő szövetségi legfőbb bírói testületet.
Mint ismert, Donald Trump első elnöksége idején 6:3-ra billent a mérleg nyelve a a legfőbb bírói fórumonbelül a konzervatívok javára Neil Gorsuch (2017), Brett Kavanaugh (2018) és Amy Coney Barrett(2020) megválasztása révén. Az elmúlt években pedig több olyan döntés is született, amely erősen foglalkoztatja az amerikai – és a nemzetközi – nyilvánosságot.
Finnországban az Alkotmány 74. §-a alapján a parlament alkotmányügyi bizottsága gyakorol előzetes normakontrollt. Számos a cikkben is említett országban pedig nincs önálló alkotmánybíróság, jelezve, hogy a jogállamiság nem kizárólag ilyen intézményhez kötött.
Összességében megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság összetételére és működésére vonatkozó hazai szabályozás erős jogi garanciákat biztosít a bírák szakmai alkalmasságára, függetlenségére és pártatlanságára.
A konszenzuskényszer eltörlésével a mandátumarányos jelölési rendszer demokratikus felhatalmazáson alapuló, hatékony és stabil bíróválasztási mechanizmust teremtett, amely nemzetközi összehasonlításban is legitim megoldásként értékelhető. A hatásköri változások eredményeként az Alkotmánybíróság jogvédelmi funkciója előtérbe került, politikai szerepe mérséklődött. A különböző államokban alkalmazott eltérő alkotmányos kontrollmodellek jól mutatják, hogy a jogállamiság biztosítása nem kizárólag intézményi formákon, hanem a jogi normákon és a működési garanciákon alapul.
Forrás: alaptorvenyblog.hu
Fotó: Facebook / Alkotmánybíróság
