„Szólni kellene Brüsszelnek, túlságosan belejött a szankciós dirigálásba” – ezzel a címmel jelent meg az Indexen Hegyi Gyula, a szocialista párt alelnökének, egykori európai parlamenti képviselőjének írása.
A baloldali politikus szerint
„a modern történelemben még egyetlen ország ellen sem hoztak olyan totális szankciórendszert, mint amelyet a Nyugat mostanában Oroszország ellen vezetett be.”
Hegyi kitér arra is, hogy
„az orosz macskákat, Turgenyev tölgyfáját, a paralimpikonokat, Puskint és Csajkovszkijt betiltó döntéseket az a fajta mindent túllihegő, stréber megfelelési kényszer diktálja,
amely a legnemesebb ügyeket is beárnyékolja. Mivel Európában az orosz a leginkább cicabarát nép, körükben a macskaszankció aligha növeli a Nyugat iránti rokonszenvet. De a cicák megbüntetésénél sokkal súlyosabb károkat okoz a tudományos együttműködés megszakítása”.
Ugyanakkor az orosz gazdaságot sújtani kívánó szankciók „erkölcsi jogosságát elvben el kell ismerni”. Hegyi úgy gondolja, hogy mindenképpen erkölcsi elismerést érdemel, hogy számos nyugati cég ezért önként bezárta oroszországi üzleteit, vállalkozásait, súlyos veszteséget okozva magának és részvényeseinek, ezzel fejezve ki szolidaritásukat Ukrajnával.
Az orosz hírforrások betiltását „sajátosnak” nevezte és felesleges túlbuzgóságnak tartja. Külön kitér a Russia Todayre is, mint írja: „A sajtószabadság elvét csak sátáni vagy különösen hatékony ellenséges propaganda esetén érdemes feladni, az RT pedig egyiknek sem nevezhető”.
Az MSZP alelnöke arról is ír, hogy
„az Egyesült Államok a lehető legszigorúbb szankciók kivetését kényszerítené rá a világ minél több országára, miközben a számára fontos urániumot továbbra is importálja a Roszatomtól”.
Az európai országok gáz- és olajembargóhoz való hozzáállása kapcsán úgy fogalmaz, hogy mit sem törődnek azokkal – például hazánkkal –, akik mind a gázt, mind a kőolajat elsősorban Oroszországból szerzik be. „Úgy tűnik, mindenki beárazza, hogy a szankciók következtében az Európai Unióban infláció, gazdasági visszaesés, egész iparágak leállása és az energiaellátás súlyos zavara várható” – írja Hegyi.
Emlékeztet arra, hogy Antony Blinken amerikai külügyminiszter februárban egyértelműen az orosz invázió gyors leállítását várta és ígérte az első szankciócsoporttól. „Azóta az ötödiknél vagy a hatodiknál tartunk, és már senki sem hiszi, hogy ezeknek rövid távon bármilyen hatása lenne az orosz hadigépezetre. Az osztrák kancellár úgy fogalmazott, hogy a háború végéig fenn kell tartani az Oroszország elleni szankciókat. A lengyel és a balti kormányok viszont jelzéseik szerint örök időkre, de legalábbis Putyin bukásáig és az Orosz Föderáció széthullásáig fenntartanák őket.
A Kuba ellen hatvan esztendeje érvényben levő amerikai szankciók azt mutatják, hogy szankciókat könnyű hozni, elengedni viszont akkor is nehéz őket, ha fenntartásuk már teljesen kontraproduktív.”
A szocialista politikus szerint a szankciócsomag felveti annak kérdését is, hogy hol vannak a jogbiztonság, a liberális demokrácia határai. Mint fogalmaz:
„Ha összerakjuk a szankciók lényegét, akkor azt látjuk, hogy a kapitalista gazdaságpolitika szinte minden eleme felfüggeszthető. A bankbetétek politikai okokból zárolhatók vagy elkobozhatók”.
Hegyi Gyula úgy véli, hogy „a kormányok – és elsősorban az amerikai kormányzat – minden piaci elven túllépő hatalomgyakorlása részben azért megy ilyen simán, mert a koronavírus-járvány alatt már megszoktuk, hogy az államnak szinte mindenre joga van. A kínai kommunisták, az iráni iszlamisták, az európai liberális demokraták oltási és karanténkezelési alapvetően ugyanazt a modellt követte. Valószínűleg szakmailag helyesen. Ahogy az orosz invázióra is helyes volt néhány fontos szankciót meghozni.
De lassan ideje lenne a kormányok és az Európai Bizottság tudtára hozni, hogy túlságosan belejöttek a dirigálásba”.
Fotó: mszp.hu
