Ez igen! Hosszas hallgatás után végre megszólalt – mondhatnánk, de nem mondjuk. Ellenkezőleg, ebben az esetben is igaz a régi mondás: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.

DK, azaz Dobrev Klára (alias Gyurcsányné) hosszú téli álmából felriadva sürgős szükséget érzett és elrohant néhány hazugságot belemondani a ké-pünkbe. Mert február 1.-je a Köztársaság Napja, amiről persze mi más jutna eszébe ennek a nőnek, mint az orbáni diktatúra?

Nehogy azt gondolja valaki, hogy az Illés zenekar dalának egy sorát átigazítva és idézve „Klárika egy kicsikét butácska”. Szó sincs róla, rafinált alak ez a Gyurcsányné. Csodásan ért hozzá, hogy a legnyilvánvalóbb tényeket is sarkaiból forgassa ki és éppúgy, mint kedves férjecskéje, a hazugságokat beismerő beszédet „igazságbeszédként” tálalja.

Mit is vizionál ez a Dobrev? Hát ugye volt 1946 január 31.-e, amikor megszületett a 2. Magyar Köztársaság. Amit ugye a kommunisták (!!!) kiüresítettek, diktatúrává silányítottak, ami fúj és juj. És igen, ebben egyet kell értenünk DK-val, fúj és juj. De torpanjunk csak meg egy apró pillanatra! Ott a komcsik listáján egy fényesen világító név, valami Apró Antal. Az egyik legvéresebb kiüresítő, az 56-os kommunista terror lelkes támogatója, sőt ösztönzője, szóval a diktatúra hithű harcosa. És vajon kinek a nagypapija? Hm, csak nem Klárikáé? De, kedveseim, a drága nagypapi, aki oroszlánrészt vállalt abból a csúnya elnyomó rendszerből, amiről Gyurcsányné beszél. No persze a nagyapó említése nélkül.

Igaz, Klárika permanensen szeret megfeledkezni azokról az elődeiről és barátairól, akik rossz fényt vethetnének rá. Ott van például ez a Kaili nevű görög csaj, akit nem is ismer, soha nem látott, nem is hallott róla. Igaz, hogy együtt dolgoztak az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének képviselőcsoportjában és a George Soros gründolta Külkapcsolatok Európai Tanácsában (ECFR), igaz, hogy ebben a magyarellenes szervezetben együtt követelték országunk megbüntetését (amennyiben nem hajtjuk végre az ultraliberális szárny agyament követeléseit), de tök gáz ez az ismeretség, úgyhogy Klárika inkább „nem tud semmit, nem ismer senkit”.

És persze nem is hallott guruló dollárokról, fogalma sincs, hová lett 4 milliárd forint, ami Márki-Zay mozgalmán keresztül valahogy mégis választási kampányplakátokká, támogatási forintokká varázsolódott. Mert ha tudott volna róla, ez a tisztalelkű amazon biztosan nagyon csúnyán nézett volna.

Kicsit elkalandoztunk, de csak egy cseppecskét. Mit is enged ki a száján ezek után DK? Imígyen szóla, bár nem Zarathustra:

„A köztársaság szellemét pedig megtaposták. Meggyalázták azok az emberek, akik csak egyetlen dologban hittek: a korlátlan, leválthatatlan, ellenőrizhetetlen hatalomban. És azt hazudták, hogy nincs választásunk, mert csak ők képesek az ország vezetésére. Csak ők a hazafiak és aki ezt megkérdőjelezi, az áruló.”

Ó, Klára asszony, mintha csak az Ön Feltóját hallanánk! Meg persze Klára asszonyt magát. Hiszen a DK (a párt) az igazi hazafiak gyűjtőedénye, ebbe csorog bele az igaz európai eszme, a Fidesz (természetesen korrupt) rendszerével szemben csak az igaz ballibek jelentik a kiutat, csak ez a választás (lenne) az üdvözítő, mert csak a Gyucsány-klán képes az ország vezetésére. Klárika úgy gondolta, hogy ezek a mondatok a kommunista élcsapatra vonatkoznak, miközben mozgalmas képet festett saját magukról. Ha nem csal az emlékezetünk – és nem csal -, akkor 2006 októberében már megmutatta a Fletó, milyen is az, amikor igazi demokrata áll a kormányrúd mögött, majd 2008-ra azt is, milyen nagyszerű, amikor képes valaki a csődbe vinni országát. Csak ő, senki más.

Ezek után persze megint jön Klára asszony árnyékszékéből a szitoközön, újra kiöklendezi magából a szokásos, unalomig hangoztatott frázisokat, mint például: „egyetlen párt és annak egyetlen vezére akarja rákényszeríteni az akaratát a magyar emberekre”.

Igen, ez is így igaz. A DK és csatolt részei éppen ezen dolgoznak, rákényszeríteni az akaratukat a magyar emberekre. Mert kérem alássan, a magyar emberek negyedszer is kétharmaddal üzenték meg, hogy az ultralibsi-bolsi keverékből nem kérnek, hogy nem kérnek se a DK-ból, se az MSZP-ből, a Jobbikról és a Momentumról már ne is beszéljünk. Ha ennek ellenére a vesztes kisebbség nem nyugszik, hanem továbbra is azzal fenyegetőzik (az ő olvasatukban azt ígérik), hogy majd a törpe kisebbség megmondja, mit akarhat a többség, akkor mi más ez, mint törekvés arra, hogy „rákényszerítse az akaratát a magyar emberekre”?

Mielőtt bárki legyintene, mondván, Klárika egészen tájékozatlan a magyar emberek akaratát illetőleg, fedezze fel a tényt, mennyire hasonlít ez a nő ama másikra, akit a németek átkaként ma külügyminiszterüknek neveznek. A sötétzöld (de még mennyire sötét!) Annalena Baerbock már megmondta, őt nem érdekli a választók akarata, mert ő jobban tudja nagyokos. Dobrev meg mindenben szolgai módon követi az ultraliberális fősodort, vagyis magáévá tette (férjével egyetemben) a német külügyminiszter alapállását. Kit érdekel, mit akarnak a választók, annál sokkal fontosabb, hogy mit akar Fletó és neje.

DK így zárja ünnepi zagyvaságát: „Leszünk még szabad, demokratikus, magyar köztársaság.”

A Jóisten óvja meg szeretett hazánkat attól, hogy dobrevi köztársasággá váljunk. Náluk ugyanis a régi vicc szerint értelmezik a szabadságot: Szabad országban szabad emberek szabadon azt teszik, amit szabad. A demokrácia pedig olvasatukban nem a többség véleményét, hanem a kisebbség diktátumainak feltétlen elfogadását takarja (lásd az Unió Dobrev által támogatott jogsértéseit). Ha mindezt szavakban tagadják is, tettekben annál inkább képviselik.

A Jóisten óvja Magyarországot attól, hogy akár csak a hatalom közelébe is kerülhessen az a banda, melynek vezére(i) mindennek ellenére a hatalom megszerzésén munkálkodnak. Mert ha valami katasztrófa folytán sikerülne nekik megragadni…de ne is gondoljunk erre a rettenetes lehetőségre.

Mert, ha mégis, Magyarországnak annyi.

Szerző: ifj. Tóth György

(Címkép: MTI/Máthé Zoltán)